bíráskodás módja: Az egyházi bíróságok működésének fegyelmi szabályait elsősorban az Egyházi Törvénykönyv 1446-1475. kánonja, valamint a Codexben másutt található utalások határozzák meg. Irányadóak azonban az egyes bíróságok saját rendtartásai (1602.k. 3.§), továbbá a részleges jogszabályok is, melyekre egyébként maga a CIC több helyütt utal (vö. 1470.k. 1.§, 1520.k., 1561.k., 1714.k.). - 1. A bírók és a bírósági személyzet feladata pl. a →békéltetés, az →összeférhetetlenség figyelembe vétele, az →érdekeltség kizárása, a →rendelkezési és nyomozati elv megtartása, a →perek időtartamának el nem nyújtása, az →eskütétel, →titoktartás, →ajándék el nem fogadása. - 2. Kihágás esetén büntethetők: a bírók, akik bár biztosan és nyilvánvalóan illetékesek, megtagadják a jogszolgáltatást, v. akik minden jogalap nélkül illetékesnek nyilvánítják magukat, és így tárgyalnak s döntenek el pereket; akik megszegik a titoktartási kötelezettséget; akik a peres feleknek szándékosan v. súlyos gondatlanságból okoznak kárt (1457.k. 1.§). Mindezekben az esetekben az elkövetőt megfelelő (meghatározatlan) büntetéssel lehet sújtani, beleértve a hivataltól való megfosztást is. A bírókat az illetékes hatóság, a bírósági személyzet többi tagját viszont maga a bíró is büntetheti (1457.k. 2.§). - 3. Külön szabályai vannak a →tárgyalás sorrendjének, a →határidőknek, a →bíráskodás helyének, a →tárgyalásnak, az →iratkezelésnek. E.P.

Erdő 1991:575.